Into the Dalek kritika
Számomra kissé fura ,hogy dupla résznek volt meghirdetve a 8. évad első két része, s már ez sem a hagyományos módon zajlott, ugyanis azon a két pohár kávén kívül, tekinthetjük két külön álló résznek, mivel nem volt szorosabb kapcsolat köztük.
Mindazonáltal Capaladi Doktora tetszetősnek bizonyult ebben a részben is, bár nekem úgy tűnt, hogy még keresi a valódi önmagát. Kiindulva abból, ami mellesleg mostanság a legdivatosabb a neten, hogy Capaldiból elveszett az emberi érzés. Felteszem a kérdést. Minek mentette volna meg Journeyt, ha nem szeretné az embereket? Attól még, hogy feláldozott egy katonát, akiről jól tudta, hogy meg fog halni, bármit is tesz, nem hiszem, hogy minden emberi érzést kitéptek volna belőle. Egy új regenerációs ciklust kapott, egy új testváltozáson esett át, termeszetes, hogy nem tudja kezelni az érzéseit. Ezt bizonyítja az epizód elején lévő beszélgetése Claraval. Nagyon tetszett ahogy a kis Cappy Doktor leül Claraval lelkizni, az egyetlen beszélgetőtársától nem kap normális választ, csak hogy nem tudja. Ekkor feláll, és morcosan odavágja Claranak, hogy ő sem. Ez az epizód is tele volt jó pillanatokkal, de találtam azért kifogásolhatókat is. 
Szerintem eszméletlenül jól ki volt alakítva Journey Blue karaktere. Tipikus katona, aki tudja a kötelességeit, és mindig eléri a céljait. Hát most nem. Amikor a Doktor kezdi kissé kedvesen, hogy helyes lány vagy meg minden (a néző majdnem elhiszi, hogy új utazóval bővül a TARDIS), csak bárne lennél katona, az nagyon ütött. Valamint, amikor a Doktor elméjét átvetíti a dalekbe, és a dalek mégsem a szépet látja meg, hanem a Doktor dalekok elleni gyűlöletét, és a dalek azt mondja a Doktornak, hogy te vagy a jó dalek. Körül belül ezek voltak az igazán jó pillanatok az epizódban. 
A Clara-Danny kapcsolatot elfogadom, mert nem volt egyáltalán nyálas, sőt kifejezetten vicces. Ami kevésbé tetszett, hogy hirtelen Clarát nagyon kemény tökűnek állították be. Eddig sem volt a kedvenc útitársam, ugyanis nem tudtam őt hová tenni, de ezzel csak még jobban aláásta magát nálam. Jellemtelenebbé vállt, pedig már eddig is az volt. Azonban mégsem ez szúrta a szememet a legjobban. 
Hanem az egész kerettörténet. Az ötlet tetszett, hogy összezsugorodnak és belemennek egy sérült dalekbe, hogy meggyógyítsák, és a kivitelezés is elég jól kialakított. Kizárólag azt furcsáltam, hogy százszor elmondták, hogy egy dalek belseje az univerzum legveszélyesebb helye. Akkor felteszem ismét a kérdést. Ugyan már miért? Kizárólag az antitestek jelentettek veszélyt az utazókra, amik már szerepeltek egyszer a sorozatban. Csak azért mert dalek antibody-k, nem voltak veszélyesebbek, mint amit a Tesselectaban láttunk. Szóval számomra hiányzott a részből az a feszengés, veszély, kaland amit annyit emlegettek, de mégsem jött elő. Azt hiszem ennyi jutott eszembe a részről, legközelebb egy hét múlva jön a Robot of Sherwood kritikája. Sziasztok.