Listen kritika
Egy bomba jó részen vagyunk túl, aminek már épp itt volt az ideje, ugyanis eddig a 8. évad nagyon gyenge volt, de ezek után több Robot of Sherwood-féle részre nem számíthatunk. Rögtön az elejé leszögezném, hogy nem állok egyik Steven Moffat elleni, illetve melletti táborban sem, és csak a történet minősége, kivitelezése alapján próbálom megítélni a részt. Az bizony tény, hogy néha Moffat ellövi a sulykot, és nagy marhaságot csinál, amiből nagyon nehezen, sziklaszirten-táncolva tud csak kijönni belőle, ami nem zárja ki azt, hogy ebből jól mászik ki. Ám ez a rész kimondottan tetszett, semmi zagyvaságot nem találtam a sztoriban. Ilyennek mondanék egy jó Doctor Who részt.
Elsősorban kiemelném az epizód legelejét. Ahogyan a Doktor felvázolja, hogy miért is beszélünk olykor magunkban, miközben nincs körülöttünk senki. Nagyon elgondolkodtató, és a legjobb benne, hogy hihető, ezzél válik valósabbá az egész.
Ezután következik néhány képkocka ugye a Clara-Danny kapcsolatról, amihez csak annyit fűzök hozzá, hogy amíg ilyen helyesen, félősen oldják meg a dolgokat, és nem lesz nyáladzós, szeretlek is meg nem is, vagy épp Rory-Amy 2.0, addig ez a sorozatra nem fog kihatni, ugyanis ez egy mellékszál, ami az útitárs magánéletével foglalkozik, és nem pedig fordítva. A véleményem ennyi, ha valaki szerelmes sorozatot akar nézni, az keressen mást, ne ne válassza a Doktor Who-t. Ezután ugye a Doktor felveszi Clarát, és a lány irányításával eljutnak egy gyeremekotthonba, ahol a kicsi Danny Pink lakik.
Ekkor jön egy nagyon jó rész. A valami ül az ágyon, míg Clara és Rupert az ágy alatt vannak. Ahhoz, hogy a valami elmenjen, arra van szükség, hogy nem nézhetnek rá. A tökéletes rejtőzködés. Valamint az is elgondolkodtató, hogy ténylegesen volt-e ott valamiféle szörny, vagy az egészet képzelték, illetve egy kisgyerek volt a pakróc alatt. Az tetszett, hogy nem derült ki az epizód végén sem, a szörny kiléte. Ebben hasonlított a negyedik évadban lévő, Midnight c. részhez. Ezután ugye még találkoznak Danny Pink déunkájával, egy úttörő időutazóval, aki véletlenül a vilégmindenség végén lezuhant az űrhajójával. Ekkor kiderül, hogy az űrutazás a családjában egyfajta hagyomány, minden gyermek továbbviszi. Ezzel arra következtethetünk, hogy Danny is a TARDIS utasává válik, vagy éppen nem, csak elveszi feleségül Clarát, aki mesél a gyermekeinek a Doktorról. A feltevés alapján Orson Pink Clara dédunokája. Ez az úgy nevezett ´´családi kör téren és időn belül´´ is nagyon ott volt, megkoronázt a részt.
Azonban az igazi koronázás csak most jön. Az egyik interjúban hallhattuk Jenna Colemantól, hogy úgy hívják azt, amikor a Doktor elmond valami Claranak, Clara pedig visszamegy az időben és elmondja a kis Doktornak, hogy ,,Moffat-kör´´. Ezt egyébként már az 5. évadtól többször megfigyelhettük, hogy gyakran alkalmazza Moff ezt, valamikor nem jön be, most azonban bejött. A legjobb rész , mikor Clara elmondja a kis Doktornak, hogy halgassa meg stb. ponot tesz a sztori végére. íme az idézet:
Figyelj…Ez csak álom.
De a nagyon okos
emberek hallják az álmokat. Úgyhogy kérlek, csak figyelj!
Tudom, hogy félsz...
De semmi gond a félelemmel.
Mert nem mondta még senki.
A félelem szupererő.
A félelemtől gyorsabb leszel,
okosabb és erősebb.
És egy napon vissza
fogsz jönni ebbe a pajtába
és azon a napon
tényleg nagyon félni fogsz.
De ez nem baj...
Mert ha nagyon bölcs vagy
és nagyon erős...
akkor a félelemtől nem leszel
kegyetlen, sem gyáva...
A félelemtől jóságos leszel.
Nem számít,
ha semmi sincs az ágy alatt
vagy a sötétben...
amíg tudod, hogy nem baj,
ha félsz tőle.
Szóval figyelj...
"FIGYELJ"
- Ha semmi másra nem, erre figyelj!
Mindig félni fogsz...
Még akkor is,
ha megtanulod elrejteni.
A félelem olyan...
Mint egy társ...
Egy állandó társ.
Mindig veled van.
De ez nem baj...
Mert a félelem összehoz minket.
A félelem hazahoz.
Hagyok neked valamit,
hogy mindig emlékezz rá...
A félelem mindannyiunkat
társakká tesz.