A 8. évad rövid összefoglalása!
Nem gondoltam volna, amikor közel egy év után ismét megláttam a kedvenc sorozatom legújabb évadának legelső részét a képernyőmön, hogy ilyen marha gyorsan vége lesz. Bár még vár ránk egy karácsonyi kaland, azonban csaknem megint egy évet kell rá várnunk. De most nem azt akarom itt szétszedegetni cafatokra, hogy miért nem képes a BBC megsürgetni a forgatást, vagy egy új spin-offot kitalálni, ami mellesleg már tényleg ráférne a rajongótáborra...
Tehát kaptunk egy vadonatúj évadot, Doktort, csomó új mellékszereplőt, szóval az egész évad tele volt újdonsággal, azonban ha rövid jellemzést kellene róla alkotnom, azt mondanám, hogy az újítások ellenére ez az évad hasonlított legjobban a klasszikusokra. Hogy miért? Tele volt utalással, az egyes részek hangulata , a cselekményvonal vontatottabb volt az előzőkhöz képest, és hát Missy... őt ne hagyjuk ki!
Az évad pilot része a Deep Breath volt. Remek epizód, azonban számomra az egyik legfurább, ugyanis nehéz volt megszokni magát az új Doktort, illetve azt a rengeteg mindent, amit a fentiekben leírtam. Számomra nem volt lélegzetelállító, sőt még mély lélegzetet sem kellett vennem az epizód bármelyik részénél, ugyanis már majdnem súrolta az unalmas kategóriát.
Ezután következett az Into the Dalek, ami valljuk be az egyike a legbizarabb dalekos részeknek valaha. Kissé irreális, hogy egy elő mechanizmusba csak úgy belmásszunk, s meggyógyítsuk őt, de az ötlet nagyon jó volt, s mivel a Doctor Who egy sci-fi sorozat, ezért nem mondott ellent semminek.
Az évad harmadik részének talán az eleje és a vége volt a legértelmesebb, gondolok itt a Robin-Doktor vívása, illetve a rész végén való beszélgetésre. Nem hagy maga után mélyebb mondanivalót, eléggé gagyi résznek sikerült.
A Listen! számomra az elmúlt évadok egyik legjobb, legötletesebb része. Mind a történet alapkoncepciója, mind a Clara-Danny kapcsolat, amivel érzelmileg színezte a sztori. A szörny aki talán benne volt, de talán mégsem, egyszerűen zseniális, és íjesztő. Brutális Who kaland!
Az ötödik rész az egyik kedvenc epizódommá vállt. Egyszerű történet, de mégis zseniális. A Time Heistban amikor kiderül, hogy ez egy időutazós rablás, és egy faj megmentéséért folyik minden, elámultam. Valamint az évad legjobb mellészereplői Psi és Saibra ebben az epizódban vannak.
Úgy éreztem, hogy a Caretaker-től kezdődően, folyamatosan romlik az évad minősége. Valószínűleg ez az epizód sem nyerte be magát a rajongók szívébe. Az idegen egyszerűen vicces, és ahogy elbánnak vele, még viccesebb. De kapunk egy új útitársat, Courtneyt!
A Megölni a Holdat talán a sorozat eddigi legfurább, legbizarabb, egy fikción alapauló történet. Ez egy olyan dolog, hogy valakinek belefér ez a rész a Doctor Whoba, valakinek pedig nem. Amilyen gyorsan Courtney jött, olyan gyorsan megy is!
Az évad nyolcadik része kétség kívül nagyon jó, azonban rettenetesen unalmas. Már közeledünk az évad vége felé, azonban a szerzők még mindig az új Doktor jellemére koncentrálnak, és nem pedig a jó történetekre. Ez számomra érezhető volt az évadban. A múmia és az Orient Express ötlete viszont nagyon tetszett!
A Flatline az egyik legjobb rész az évadban. A kétdimenziós lények, a TARDIS összezsugorodása, Clara lett egy epizód erejéig a Doktor, mind mind csodássá teszik a részt.
Már meg-meg örültem, hogy jó sztorik következnek az évad vége felé, a évadzáró felé, erre bedobnak egy In the Forest of the Night-ot, és elment a kedvem az egész Doctor Who-tól. No comment. Katasztrofális rész, egyszer is nehezen emészthető.
Az évad fináléja, a Dark Water/ Death in Heaven nagyon jóra sikerültek, mindenkiben ott volt a nagy kérdés, hogy igazából ki is Missy. Számomra teljesen elfogadható, hogy ő az új Mester női formában. Eltekintve a nemétől, végre egy rendes Mestert kaptunk, aki kissé pszichopata, de mégis egy zseni, aki társként tekint a Doktorra, és nem ellenségként, csakúgy, mint a Classic-ban volt. Moffatnak szörös szívűnek kell, hogy legyen, ha kinyírta rögtön a rész elején Dannyt, valamint a valaha volt egyik legjobb UNIT szereplőt Osgoodot. Azonban ez megbocsájtva, mert látszik a zsenialitása abban, hogy egy olyan útitárs/UNIT tiszt szerepelt az epizód végén, aki már a való életben halott, gondolok itt a dandártábornokra!
Egy jó évaddal volt dolgunk, amiben vegyesen voltak jó, illetve rossz epizódok. A legroszabb epizód egyértelműen az In the Forest of the Nigth volt, azonban kedvenc részt nem tudnék választani, mert azokból volt bőven!